A pitvaron a tengeri
nevet a nap piros tüzére,
de sárga árnyát elveri
a paprikák piros füzére.
Száll-száll a lelkem kergetőzve
a mustszagú, világos őszbe,
mint szélbe csörgő papiros,
fölötte a halál és élet
a sárga és piros.

Igen, hát persze, meg is találtam: Kosztolányi D. – Késő ősz a ludasi pusztán.

Megyek is kicsit olvasgatni :)

Fantastic colors!