A csukott ajkak éle összeért, Mint összefagyott két virágszirom, A küzdés fájó nyomait, a vért Letörölte egy kéz nyugosztalón, Álombabékítõn, enyhén, puhán… A csukott ajkak éle összeért, Többé nem kérdezik: miért, miért?Csókra nem vágynak, szitokra nem nyílnak, A szó, mint hegye ki nem röppent nyílnak Ott belül maradt, odabenntöröttS ül az ajkakon valami örök… Valami nagy-nagy mosolygó fehérség. A csukott ajkak hordják boldogan Az Imperator törhetlen pecsétjét,A bizonyságot: nem kell már beszélni. Mert sokat szóltak… sok hiába-szót, Maguknak, másnak sebet-okozót.Az áldás kihûlt, elégett az átok, Most lecsukódtak -És kimondták a legfõbb igazságot.

this is a striking piece! I can slmost feel the sadness in his eyes..